Elég egy szó

Ú

j szereplővel ismerkedünk meg, Jónátánnal, Saul fiával (1Sám 13,1-22). És azt látjuk, hogy Jónátán komolyan veszi Isten népének küldetését. Felismeri, hogy az Úrral le lehet győzni az ellenséget. Mert Izráel nem a félelemre van elhívva, nem arra, hogy rettegjen a bálványimádó népektől. Hanem arra, hogy felmutassa, az Ő Istenük az élő, a valódi Isten. Jónatán ki mer törni a rabszolgaságból, látja, hogy Isten népe szabadságra hívatott el, és az Úrra támaszkodva kész ezért a szabadságért tenni is. A filiszteusok uralma Izráel felett megalázó Isten népe számára. Jónátán próbálkozását siker koronázza, az Úr mellette van, és megáldja.

A filiszteusok azonban nem ijednek meg ettől az akciótól, hanem elrettentő válaszcsapásra készülnek. Meg akarják mutatni a zsidó népnek, hogy a filiszteusok az urak, az ő helyük pedig a szolgaság. Saul ugyan fegyverbe szólítja a népet, de amikor meglátják, hogy a filiszteusok túlerőben vannak, megrémülnek. Isten gyermekei barlangokba menekülnek - ez megrendítő. A király nem képes hittel bátorítani népét. Nem mondja: ne adjuk fel, bízzunk az Úrban, sőt, hívjuk segítségül nevét. Pedig neki kellene bátorítani az embereket. Mondhatná, Sámuel megígérte, hogy jön, nem kell félni, mert Isten soha nem késik. Sámuel késése csupán próba, azért van, hogy kiderüljön, Saul tud-e várni, tud-e Istenben bízni, a legkiélezettebb helyzetben is. Saul ezt a leckét elbukta, és vele együtt a nép is. Mert nemcsak nem várt, hanem olyan dolgot tett, ami nem az ő feladata. Isten gyermeke, aki igazán ismeri Atyját, nem fél, hanem rá meri bízni magát az Úrra teljes szívvel. Nézzünk a saját szívünkbe, mi vártunk-e volna tovább? Ki tudtam volna várni Sámuel érkezését? Én nem félnék, amikor egyre fogy mellőlem a nép? Saul félt, hogy olyan kis serege marad, amelynek abszolút nem lesz esélye.

Itt mutatkozik meg Saul hitének a hiánya. Tudnia kellene, hogy Gedeon seregét maga az Úr csökkentette le, nem a létszám a lényeges, hanem az Úrban való bizalom. Az a hit a fontos, amely felismeri, hogy Isten előtt nem a létszám, hanem a minőség, a szív állapota a fontos. Sőt, látnia kellene Saulnak, hogy az ő rendelkezésére álló sereg a duplája Gedeon serege létszámának. Itt kezdődik a hitbeli pozitív hozzáállás: ha Gedeonnak háromszáz emberrel sikert adott az Úr, mennyivel inkább kapunk mi is győzelmet. Ma is higgy az Úr győzelmében!

Saul tette rossz lépés volt, tudjuk meg a helyszínre érkező prófétától. Esztelen cselekedet volt, mert a hit mindig kitart Isten szava mellett. Ha azt kéri, hogy várjak, várnom kell, mégpedig azzal a hittel, hogy idejében fog jönni a segítség. Saul nem tudta, hogy ezzel a lépésével meghatározta uralkodásának a jövőjét. Ha vár, ha bízik, megerősödik királysága, de így elveszítette azt. Ebből is megtanulhatjuk, amit az Úr Jézus világosan megmondott a számunkra: aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt (Lk 9,24). Ez lebegjen minden döntéskor a szemünk előtt, merjük elveszíteni, elengedni az emberi megoldásokat, ne akarjuk mindenáron megmenteni magunkat, hanem engedjük, hogy az Úr cselekedjen.

Jézus lejön a hegyről, és várja az újabb feladat, jönnek a viharok, a problémák. Azonban láthatjuk, azt is, hogy Jézus élete stabil, sziklára épülő (Mt 8,1-13). A szikla az Atyával való élő kapcsolat. Nem billenti ki békességéből a fertőző, gyógyíthatatlan beteggel való találkozás, sem a római százados szolgájának a betegsége, a pogány katona kérése. Nem mondja: mit is tehetnék én ebben a helyzetben. Azt sem mondja, pogányokkal nem állok szóba, mert mit fognak szólni az emberek.

Jézus mindig az Atyát képviseli, soha nem az emberek véleményére figyel, hanem viszi a segítséget kérő ember számára Isten kegyelmét, gyógyító hatalmát. A viharokkal bátran szembenéz, és leküzdi őket. Viharban is helytáll az Úr.

 Jézusnak az élethez való hozzáállását láthatjuk. Nem kérdés számára, mit kell tenni, mit akar Isten. Olyan összhangban van felfelé, hogy tudja, az Atya akarja, hogy megtisztítsa a leprást. Lássuk meg ma is, hogy Ő akarja a bűntől, bajtól való megtisztulást. De mi akarjuk-e, hogy tisztuljon az életünk minden lelki fertőzéstől?

Ha kétségeink vannak, hogy jöhetünk-e úgy, amint vagyunk, halljuk meg: az Úr akarja gyógyulásunkat, szabadulásunkat. Jöjjünk bátran és hittel. Jézus szavára eltűnik a lepra, mert ha az Úr szól, a pusztító erőknek távozniuk kell. Azért jött, hogy elűzze életünkből a pusztító hatalmakat.

Azt is jó meglátni, hogy ha hittel elindulunk, ahová küld az Úr, a nehéz helyzetek is megoldódnak. Jézus készséges, elmenne a századoshoz, ám ő hittel kijelenti, nem kell Jézusnak eljönni, elég egy szót szólni, mert az Ő szava parancs, erő van benne, és távolról is hat. Így azután senki nem támadhatja, hogy pogány házba megy be.

A százados alázatos, elfogadja, hogy pogány, hogy nem méltó Jézus látogatására, de hittel kéri a segítséget. Látom-e helyemet, látom-e, hogy az én helyem is a nem méltó? Én sem mehetek másként, mint azzal a vallomással, hogy nekem nem jár a gyógyítás, a kegyelem, de hittel kérem.

A százados nemcsak mondta, hogy elég Jézusnak egy szót szólni, hanem őszintén hitte is. Mert amikor Jézus elküldi, elindul, pedig még nem történt semmi. Mert Jézus hatóereje mindig az engedelmesség nyomán nyilvánul meg. Ha elindulunk, megtörténik, ha továbbra is várunk, nem történik semmi. Menjünk mi is hittel, ha küld az Úr, higgyük, hogy úgy lesz, amint mondta. Higgyük, hogy Neki ma is elég egy szó, és meggyógyul az életünk, a kapcsolatunk, békességre jutunk.

 Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.